A Chesapeake Bay Retriever eredete A fajta története 1807-ben az amerikai Maryland állam partjainál kezdődött. Egy hallal megrakott kereskedőhajó Új-Foundlandról Dél-Angliába menet erős viharba került. Véletlenül a közelben tartózkodott egy marylandi hajó, a "Canton", amelynek sikerült a bajba került angol hajó legénységét, beleértve két St. John's kölyökkutyát is, megmentenie. Az amerikai hajó kapitánya megvette a hajó tulajdonosa számára, tenyésztés céljából. A St. John's kutyák termete közepesen nagy volt. Rövid, különösen vastag, "vízálló" bundájuk lehetővé tette, hogy mostoha időjárási körülmények között, jeges vízben is vadászhassanak velük. E tulajdonságuk és apportírozó kedvük miatt keresett vadászkutyák voltak.

Amikor az Amerikai kapitány ismét tengerre szállt, a két kutyát Chesapeake Bay-i vadászoknak adta át. A vöröses bundájú kant Sailornak, a fekete nőstényt Cantonnak hívták. Chesapeake Bay gazdag vadállománya miatt kedvelt vadászterület volt. A vadászoknak megbízható, különösen robusztus kutyákra volt szükségük a télen igen mostoha időjárás miatt. Sailort és Cantont új tulajdonosai továbbtenyésztették. Azonban nem egymással pároztatták őket,hanem valószínűleg flat coated retrieverekkel, szetterekkel, pointerekkel és ír vízispánielekkel. Mivel a tenyésztésnél elsősorban az egészség és a munkabírásvolt különösen fontos, s a külső csekély szerepet játszott, Sailor és Canton utódai igen különbözőek voltak, és eltérő neveket is kaptak (Gunpowder River Dog, Otter Dog, vagy Chesapeake Buy Duck Dog).

A Chesapeake Bay retriever származási helyéről kapta nevét, s mint minden retriever, az FCI nyolcas csoportjához tartozik. A retriever elnevezés az angol "to retrieve" (visszahozni, apportírozni) igéből származik. Albert Rea earlje alapította 1918-ban az Amerikai Chesapeake Clubot, s F. Richmonddal és W. Orr-al együtt a sztenderdet is kidolgozta, hogy a fajta lassanként egységes külsőt nyerjen. Ugyanebben az évben az Amerikai Kennel Club felvette tagjai sorába az Amerikai Chesapeake Clubot, és elfogadta a sztenderdet. A fajta fő elterjedése ma is az USA. 1934-ben 103 kutyát regisztráltak, 1985-ben már hétezret. A Chesapeake Bay retriever az Európába vezető utat csak 1936-ban találta meg, amikor Seton earlje az első chessyket Angliába importálta. Igen elterjedt a fajta a skandináv államokban, míg a többi európai országban kevés példány él.

A Chesapeake Bay retrievert kezdettől fogva vadászkutyának tenyésztették, elsősorban kacsavadászatra. De a vadászat más területein is jó teljesítményre képes. Otthonának télen igen zord klímája miatt a tenyésztők mindig nagy figyelmet fordítottak a teljesítőképességre és az egészségre.Így a chessyknek bátornak, vízkedvelőnek és az időjárással szemben különösen érzéketlennek kellett lenniük, hogy feladatukkal a zord tengerben is megbírkozzanak. Elengedhetetlen volt a kiváló szaglás is, hogy a kutya nehéz körülmények között is megtalálja a megölt vagy csak megsebesített vadat. Intelligenciája és hatalmas kitartása lehetővé teszi, hogy a vadászat minden helyzetében helyt álljon, és messzemenően önállóan dolgozzon. Ha megtalálta a vadat, óvatosan kellett vinnie, hogy azt sértetlenül vigye gazdájához. Tehát minden retrievernek, a chessynek is igen puha szájúnak kell lennie. Amerikában nemcsak vadászkutyaként, de a ház és az udvar örzőjeként is alkalmazták. Ezért mutat egyértelmű örző-védő hajlamot, és idegenekkel szemben inkább tartózkodó. Egygazdás ill. egycsaládos kutya.Mint mindegyik retriever, élete végéig tanulékony és játékos. Elsősorban vadászkutya, de intelligenciája, robusztussága, kitartása és kiváló szaglása miatt a kutyakiképzés minden területén használható. Amerikában kábítószer-kereső kutyaként is alkalmazzák, sőt Alaszkában egy Chesapeake-fogat is eredményesen vett részt szánhúzó versenyeken.